"Elhagylak. Kész, vége, ennek a kapcsolatnak innentől nincs az ég világon semmi, de semmi jelentősége. Új életet kezdek, egy másik nővel." - Jelentette ki a férfi teljes nyugalommal, úgy hogy közben rá sem nézett feleségére. Az, ami akkor történt, teljesen összetört egy szerető szívet. "De Arnold... Ki az a nő? Mióta tart?"- Kérdezte sírva Tünde, de férje még csak figyelembe sem vette. Szótlanul pakolta össze ruháit, csupán néha nézett fel felesége irányába. Gondolkozott. Tudta, hogy amit most tett, azzal végképp tönkretette házasságát, és azzal együtt Tündét is. Mégis menni akart. Nem tudta figyelmen kívül hagyni Lídiát, és Lídia gyönyörű derékig érő fekete haját, sötétkék szemeit, hófehér bőrét, hosszú vékony lábait és formás testét. Szüksége volt mind ezekre. Tündével látszólag tökéletes kapcsolatuk volt, amíg egy másik nő nem csábította el férjét. "Na, én végeztem is. Viszlát Tünde."- Köszönt el Arnold, majd meg sem várta felesége válaszát, kilépett az ajtón maga mögött hagyva mindent. Tünde egy helyben állt, arcát könnyek borították. Hirtelen gyengének érezte magát, így hát besétált a hálószobába és végigfeküdt a hosszú, puha franciaágyon. Még csak este 6 óra volt. Barátnői nemsokára odaértek, addig viszont meg sem mozdult. Hátán feküdt, a plafont bámulta és gondolkozott. Már a boltba sem volt kedve elmenni. Annyi, de annyi kérdés merült fel benne, amit Arnoldtól meg szeretett volna kérdezni, de nem volt rá lehetősége. Ismét egyedül maradt a lakásban, mint előző éjszaka. Annyi különbséggel, hogy akkor még érzett némi reményt arra, hogy férje csak hirtelen fellángolásból hagyta ott. Most viszont komolyodott a helyzet. Arnold elment, és elvitte a dolgait. Ez már egyértelmű. Mindennek vége.

*   *   *

  Most először az idő gyorsabban telt Tünde számára. Fel sem tűnt neki, hogy az az egy óra hogy elrepült, amíg végiggondolta életét. Éppen magát gyötörte azzal a gondolattal, hogy Arnoldnak ugyan ki lehet a szeretője, mikor csengettek. "Sietek, megyek nyitom az ajtót!"- Kiabálta az ajtó felé. A kollégái voltak azok: Kriszta, Evelin és Marcella. Mindenki kezében volt egy nagy szatyor. "Jajj, Tündikém! Úgy sajnálom az egészet. De nézd csak, hoztunk neked pár dolgot. Főtt kaját, édességet, meg egy kis rágcsálnivalót. Főztem neked pár adag kaját, gondolom nincs túl sok kedved főzni, ez három napig elég lesz."- Magyarázta Marcella, mikor beértek az ajtón. "Köszönöm lányok nagyon kedves tőletek. Arnold nemrég volt itthon." A lányok döbbenten néztek rá, majd egyszerre kórusban kérdezték:"Ééééés????? Mi volt?" Tünde bekísérte őket a nappaliba, elővett pár tányért és poharat, majd odaült hozzájuk, és mindent elmesélt. "Alig hogy hazaértem, valaki csengetett. Azt hittem ti vagytok azok, meg is lepődtem, milyen korán érkeztetek. Aztán mikor kimentem az ajtóba, Arnold állt velem szemben, és közölte, hogy elhagy, mert másik nője van." - Motyogta Tünde, alig hallhatóan. Barátnői a döbbenettől alig tudtak megszólalni. Egyaránt osztoztak Tünde fájdalmán. A szobára csend borult, tíz percig senki sem szólalt meg. Mindenki ült, maga elé nézett és gondolkozott. Senki sem értette, hogyan történhetett meg mindez, hiszen Tünde és Arnold kapcsolata kívülállóként tökéletesnek tűnt. Friss házasokként mindketten elszántak voltak, szerettek volna minél hamarabb gyereket is. A csendet végül Kriszta törte meg. "Csak ennyi volt? Semmit nem mondott el? Azt sem, hogy ki az a szégyentelen, akivel összejött? Aki beleszeretett egy házas férfiba?" "Nem, Kriszta, nem mondott semmit. Kérdeztem tőle, de még csak arra sem méltatott, hogy válaszoljon. Néha rám nézett, de nem szólt hozzám. Összepakolta a dolgait, és elment. Azóta nem beszéltem vele." Ez volt az a pillanat, amikor a barátok sem tudnak semmi nyugtató vagy hasznos dolgot mondani. Tünde csak sírt, barátnői vigasztalni próbálták. "Tündikém, holnap szombat. Szeretnéd, hogy hétvégére itt maradjuk nálad? Nem biztos, hogy jó lenne most neked egyedül." - Ajánlotta fel Evelin, mire a többiek egy emberként kezdtek bólogatni. "Nem muszáj, lányok. Nektek ott van a családotok, mit szólnának hozzá, ha az egész hétvégét nálam töltenétek?" "Nekem a férjem üzleti útra ment, csak kedden érkezik haza. Amúgy is egyedül lennék hétvégén." - Ajánlotta fel Marcella. "Elég, ha csak egyikőtök marad velem. Tényleg, nagyon köszi a segítséget, de Evi, neked a gyerekeiddel kell lenned, Kriszta, neked meg mit szólna hozzá a vőlegényed?" - Végül abban maradtak, hogy Marcella egész hétvégén Tündével marad. A kollégák egészen este 11-ig voltak ott. Kriszta és Evelin már elmentek, Marcella pedig visszament a nappaliba, és folytatták a beszélgetést. Tünde négy éve dolgozik velük együtt. Evelin idősebb, ő 36 éves, van férje és két gyereke. Az egyik kisfiú 3 éves, a másik pedig 8 lesz. Kriszta még csak nemrég végzett egyetemen, ő 25 éves, hat hónap múlva, júliusban lesz az esküvője. Marcella olyan idős mint Tünde, 29 éves. A férje üzletember, rengeteget kell utaznia. Így történt az is többek közt, hogy ezen a hétvégén Párizsba kellett utaznia. 

*   *   *

  A hétvége lassan telt. Tünde bánatán talán az az egy tényező enyhített kicsit, hogy barátnője Marcella mindvégig vele volt, és nem engedte, hogy unatkozzon, esetleg Arnold felől gondolkozzon. Arnold egyébként nem jelentkezett egész idő alatt, pedig felesége mindvégig csak arra várt. 

*   *   *

  Eközben Arnoldnak nem voltak hasonló problémái. Vasárnap reggel gondok nélkül, boldogan ébredt Lídia mellett. A hétvégén alig gondolt Tündére, megpróbálta elfelejteni régi életét, és felépíteni az újat Lídia oldalán. "Figyelj csak, Arnold, nem tudnál kicsit kölcsönadni nekem?" - Kérdezte bájosan Lívia, miközben a tükör előtt ült, és sminkelte magát. "Dehogy is nem, kincsem. Innentől minden pénzünk közös. Vegyél csak el a tárcámból amennyire szükséged van." Lídiának azon nyomban felcsillant a szeme. A fiatal nő azonnal megérezte a pénz szagát. Odasétált Arnold táskájához, kivette belőle a bankkártyáját, majd a közeli plázába indult, bevásárlókörútra. 

Megosztás a facebookon