Hétfőn reggel Tünde már korán reggel felébredt. Hiába, hogy már pár héten belül 29 éves lesz, odanyúl az éjjeliszekrénye fiókjába, és előveszi naplóját. Még akkor kezdte el írni, mikor Arnolddal megismerkedtek. A rongyossá gyűrt, több ezer oldalas napló ott hevert a szekrény mélyén egészen csütörtök este óta. Az elmúlt két évben akkor először fordult elő, hogy nem írta bele, mi történt vele. Most kezébe fogott egy tollat, és írni kezdett. 

" Nem is tudom, hogyan kezdjem mindezt. Nem vagyok már tizenéves, hogy úgy kezdjem: Kedves Naplóm. Most viszont mégis tinédzsernek érzem magam. Utoljára 16 évesen éreztem így magam, mikor az akkori fiúm eldobott, mert szerinte tapadós voltam, és nem hagytam élni. Most viszont egyáltalán nem értem, mi van velem. Arnold egyik napról a másikra döntött úgy, hogy elhagy. Hogy nem akar. Hogy nem kíván, semmilyen értelemben. Talán bolond vagyok. De tegnap éjjel valami olyat éreztem, ami miatt nagyon is megharagudtam magamra. Kívánni kezdtem Arnoldot... úgy mint már régen. Persze, rendszeresen szeretkeztünk az elmúlt időben is, mégis amit tegnap éjjel éreztem, az más volt. Legszívesebben azonnal letepertem volna... leszedtem volna róla minden ruháját és végigcsókoltam volna testét. De nem lehetett, hiszen... Hiszen ő már egy másik nő mellett ébredt ma reggel. Annyira bizonytalan vagyok, hogy az kimondhatatlan. Nem értem, mi lehet az oka annak, hogy Arnold elhagyott. És ugyan ki lehet az a nő? Ki lehet az az átkozott ribanc aki a férjemet képes volt elvenni tőlem? Utálom! Már most, pedig azt sem tudom miféle nő az... Mindegy. Nem érdekel. Vissza fogom szerezni."

  Lassan telt a hétfő. De legalább nem olyan unalmasan, mint egy átlagos munkanap. Tünde hangulata még mindig hasonló volt az előző napokéhoz, de hát mit is lehetne ilyenkor tenni? Elvesztette azt, akit a világon a legjobban szeretett. Akiért életét adta volna. Az irodába reggel először Marcella érkezett Tündével, majd pár perccel később Evelin is betoppant. Már 8 óra volt, de Kriszta még sehol sem volt. Eleinte nem volt furcsa senkinek, aztán délelőtt 10 órakor csörgött a telefon. "Áh, sziasztok lányok." - Szólt a telefonba Kriszta, remegő hangon. "Mi történt????" - Kiabálta hirtelen Evelin. Tünde és Marcella a telefonhoz futottak, és egyaránt hallgatták, hogy ugyan mi történt Krisztával. "Lányok, képzeljétek el... Egész éjszaka hánytam. Aztán reggel csináltam egy terhességi tesztet, ami pozitív lett. Szóval most megyek az irodába, orvosnál voltam. Anyuka leszek!" - Sikította a telefonba Kriszta. "Óh, édesem, ezt meg kell ünnepelnünk! Mit szólnátok a ma estéhez?"
  Amíg a többiek a babavárás öröméről beszélgettek, Tündének eszébe jutottak azok a tervek, amiket még Arnolddal beszéltek meg. Mindig is szeretett volna gyereket. Már így is késésben érezte magát, hiszen mindenképpen 30 éves kora előtt szeretett volna szülni. Nem érezte magát olyan jól, és annyi, de annyi dolog keringett a fejében, hogy azt még elképzelni is nehéz. Eszébe jutottak az együtt töltött reggelek, amikor Arnold mosolyogva ébresztette fel, és csak később látták meg, hogy mind a ketten elaludtak, és el fognak késni munkából. Hirtelen előtörtek az emlékei a szenvedélyes éjszakákról, amiket az elmúlt két évben együtt töltöttek el. "Mi a baj Tündi?" - Kérdezte Marcella, mikor észrevette, hogy barátnője hirtelen meglehetősen sápadt lett. "Semmi baj. Csak Arnold eszembe jutott. Nem tudom mi van vele... és hiányzik. Hiányzik, hogy itt legyen velem, hogy amikor hazaérek otthon vár." 

*   *   *

  Nehéz volt az élet Tünde számára. Csütörtök óta egyetlen narancsot evett, azt is csak azért, mert Marcella megparancsolta neki még vasárnap reggel, hogy valamit ennie kell. Tünde összeroskadva ült székében, arcán látni lehetett mennyire megviselték az elmúlt pár nap eseményei. Tünde valójában szép nő. Vöröses szőke haja göndören omlik vállára. Kissé alacsony, alig van 165 centiméter. Teste csábító, a férfiak gyakran utána néznek az utcán. Most kissé megváltozott. Az állandó idegeskedéstől teste meggörnyedt, vállai szinte "leszakadva" pihennek meg. Kezeiből és lábaiból már kiment minden erő. Szemei alatt lila karikák húzódtak, barna szemei pedig állandóan könnyben áztak. Hirtelen egy zsebkendő felé nyúlt, kezei viszont reszketni kezdtek. A következő pillanatban nem tudta, mi történik vele. Keze nagyot koppant az asztalon, Tünde pedig ájultan zuhant az iroda kemény padlójára.

Megosztás a facebookon